... korán reggel a Végzet hegyével pózoltunk :)
A Tongariro Nemzeti Parkot elhagyva az egyik leghosszabb buszút állt előttünk. Többnyire olvasással, olvasással, írással próbáltuk meg elütni az időt. Meg némi életjeladással, ha éppen volt jel és működött a wifi.
Nagyjából ebédidő volt, amikor megálltunk egy kávézónál (sajnos sem a település, sem a hely nevére nem emlékszem... Gabesz? Nincsenek esetleg fotóid?) Egész kis állatsimogató vette körül a helyet. A kecskék nagyon viccesek voltak, ahogy mindenáron meg akarták kóstolni a szendvicseinket.
A táj persze itt is gyönyörű.
Mielőtt Wellingtonba értünk volna, még egyszer megálltunk. Matt igazán tudta, mire van szükségünk, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. Levinben egy játszótérre vitt minket.
A ragyogó napsütés Wellingtonba már nem kísért el minket, esős, szeles idő volt, amikor megérkeztünk. Matt, ahogy már megszokhattuk tőle, megint rendes volt, és letett minket a szállásunkon (pedig nem lett volna muszáj). A Downtown Backbackers több szempontból is jó választás volt. A lehető legjobb helyen volt, közel volt a buszpályaudvar és a kompkikötő is, egyedül a belváros eléréséhez volt szükség egy hosszabb sétára, de az nekünk nem újdonság. Innen vágtunk neki a városnak, és buszoztunk el a Weta Cave-hez. (Az ehhez kapcsolódó sztorit egy korábbi bejegyzésben már elviseltem. De mutatok fényképet :))
(Szerethetne valaki annyira, hogy meglep a fenti csecsebecsék közül valamelyikkel :P)
Miután visszabumliztunk a belvárosba, megnéztük a parlamentet, a vasútállomást, és étteremvadászatra indultunk. Végül a főutcán találtunk egy helyes kis olasz pizzériát (Pizzeria Napoli). Mmmm, fincsi volt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése