... álljunk csak meg, az ott egy bálna?
Meglehetősen náthás napra ébredtem, kis tompa fejfájás kíséretében. Nem épp a legjobb körülmények a bálnaleshez. De hát egyszer élünk. (Vagy nem.)
Az előző nap már felmértük, hogy hova is kell mennünk, és még így is elég korán érkeztünk a Whale Watch bázisára. Busszal vittek minket a kikötőbe, és aztán irány a nyílt víz, a Csendes-óceán.
Szerencsénk volt. Két bálna is az utunkba akadt, mindkettő rendszeres látogató a környéken: Tiaki és Tutu.
A leglátványosabb mutatvány, amikor a bálna merülni készül. Először vizet spriccel, aztán nekilendül, majd először és utoljára megmutatja a farkát. Mindenki igyekezett elkapni ezt a pillanatot.
A nap hátralévő részét főleg a hasunk süttetésével, aztán méz és borkóstolással, végül a városban csavargással és vacsora- és mentatea beszerzéssel töltöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése