... átértünk a Csillagkapun.
A Csillagkaput pedig egy aranybánya mellett találtuk úton a napi végállomás, Thames felé.
Taupót elhagyva nagyrészt ismerős terepen jártunk. Megálltunk a Huka vízesésnél, ahol most jelentősen több víz volt, mint első találkozásunk alkalmával.
Ismét útba ejtettük a Wai-O-Taput és a fortyogó iszaptavat, aztán egy rövid városnézés következett Rotoruában (legalább bepótoltuk, amiről jó két héttel korábban Hobbitfalva miatt lemaradtunk). Itt egy rövid technikai szünetet tartottunk az egyik hostelnél, ahol próbálták megbütykölni a busz wifijét.
Ezután egy kis kitérőt tettünk Tauranga és tengerparti szomszédja, Mt Maunganui felé. A ragyogó, nyári napsütésben nem lehetett ellenállni az óceán csábításának.
És végre a saját szemünkkel láthattuk egy kivi-ültetvényen, hogyan termesztik a kivit!
A következő állomásunk Waihi volt, ahol egy igazi aranybányát láttunk. És persze a Csillagkaput! :)
Ezen a napon utoljára az Owharoa vízesésnél álltunk meg, ahol egy közös fotóra is összeállt a Magic Bus utasgárdája. Igen, ez a kép nagy általánosságban jellemző a nemek arányát tekintve.
Mi Thamesben a Sunkist hostelnél búcsút intettünk a csapat nagy részének. Egy kisebb kavarodásnak köszönhetően a foglalásunkat itt nem tudták teljesíteni, de a tulaj, Craig Cassidy eszméletlenül jó arc, intézett nekünk szállást egy másik hostelben, ráadásul felajánlotta, hogy másnap, amikor indulunk a Coromandel félszigetre, a cuccunk nagy részét náluk hagyhatjuk, mivel úgyis oda megyünk majd vissza egy nappal később. Még fuvart is intézett nekünk, az anyukája vitt el a Gateway Backpackersbe.
Thames hangulatos kisváros, szinte azonnal belopta magát a szívembe a főutcájával, az épületeivel, a mangrove mocsarával. Még ha első nap nem is sikerült megtalálnunk a bícset :)
Ahogy azt már azóta Craignek is többször említettem, simán el tudnám képzelni, hogy ide költözzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése