... kalandos körülmények között (majdnem a Crash Palace-nál felejtett minket a busz) megérkeztünk a Wai-O-Tapu geotermikus csodaországba. Sármedencék, gejzírek, forróvizű patakok, élénk színű, fortyogó tavak. Mintha egy másik bolygóra kerültünk volna. Elképesztő látvány fogadja az embert.
Innen továbbindulva Matt felszólítja a társaságot, hogy mindenki készítse elő a fényképezőgépét, és amikor szól, a busz bal oldali ablakaiból kezdjünk neki fotózni. Értetlenül faggatjuk, hogy de mi lesz ott, mire készüljünk. Ő elintézi annyival, hogy "Ha a sofőröd azt mondja, fotózz, fotózol!" (If your driver says take a picture, you take a picture.) Természetesen mindenki szót fogadott. Aztán röhögve közölte velünk, hogy most készítettük el a rotoruai nudisták portfólióját :)
A következő állomás a Huka vízesés. Másodpercenként 200 000 liter víz zúdul a mélybe.
A mai végállomás Taupo és az Urban Retreat (ez a hostel lett az egyik kedvencünk). A város Új-Zéland legnagyobb tava, a Taupo-tó partján található. Ebben a hideg vizű krátertóban egész Szingapúr elférne.
A délutáni program vitorlázás a tavon és a tó közepén található maori sziklafaragások megcsodálása. A Fearless (vagyis a Rettenthetetlen) fedélzetén kiváló vendéglátásban volt részünk, a kapitány finom új-zélandi borral is megkínált minket. A tó eléggé viharos kedvében volt, át- meg átcsaptak a hullámok a hajón, és elég rendesen vizesek lettünk a végére.
A napot a Mulligans Barban zártuk, ahol mindenféle kedvezményekkel várják a hátizsákos turistákat. Jó kis ír jellegű homemade soupot ettem és cidert ittam. Matt jóvoltából pedig valami borzalmas zöld löttyöt is megkóstolhattunk.
Ők pedig itt az Északi Sziget legmagasabb hegyei: Ruapehu, Tongariro és Ngauruhoe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése