... a Bluebridge Ferry fedélzetén átkeltünk a Cook-szoroson a déli szigeten található Pictonba.
A három órás utat természetesen - a hideg és a hatalmas szél dacára - végigfényképeztük a hátsó fedélzeten. Nagyon szép volt a reggeli fényben ébredező Wellington, de a Marlborough Sound mindent felülmúlt, amit addig láttunk.
Pictonban várt minket a Magic Bus (pontosabban mi vártunk rá...) következő járata. A sofőr (a korábban már említett Soap) nyomába sem ért Mattnek. Nem nagyon volt választásunk. Mivel tudtuk, hogy mi Nelsonban egy nappal tovább maradunk, bíztunk benne, hogy ő már a másnapi turnussal továbbindul. (Szerencsére így lett.)
Mivel a Déli Szigetnek ez a részén magas a napsütéses órák száma, egymást érik a szőlészetek és borászatok. Az út során meg is álltunk egy borkóstolóra.
A nelsoni szállással kapcsolatos kalandjainkról a "Rés a pajzson" című bejegyzésben már meséltem. A fejedelmi lakosztálynak számító szobánk elfoglalása után, a mini konyha és a saját hűtőszekrény felett érzett örömünkben bevásárolni indultunk. Amikor visszaértünk a szobába, felfedeztük, hogy nincs áram. Szerencsére a tulaj nagyon segítőkész volt, amíg ő intézkedett, szórakoztattuk a két gyönyörű gyerekét (szerintem indiaiak voltak).
Bevallom, a következő napi kajakozást illetően egy kicsit aggódtam... Még soha nem kajakoztam, pláne tengeren nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése