... sok egyéb mellett benéztünk Mordorba is.
Indulás előtt azon spekuláltunk, vajon mekkora az esélyünk, hogy kifogjuk Mattet. Végül nem ő jött. Egy idő után elkezdtük az alapján megítélni a sofőröket, hogy segítenek-e a csomagokkal. Általában sokat elmondott róluk, tudtuk, hogy mire számíthatunk a későbbiekben. Ezzel a sráccal is jól jártunk. (Na, az ő nevére végképp nem emlékszem...) Elég segítőkésznek bizonyult.
Wellingtonból észak felé indultunk, a Rimutaka Ranges felé. Csodás hegyek között kanyarogtunk, gyönyörű erdőkön át.
Az első állomásunk Pukaha Mt Bruce, az Új-Zélandon őshonos veszélyeztetett állatok egyik menedéke. Ez a komplexum ad biztonságos otthont kiwiknek, tuataráknak és más fajoknak. Itt él Manukura, az elképesztően ritka fehér kiwi is. Mivel éjszakai állatok, csak sötétben mutatkoznak. Az infravörös fényben nem volt könnyű használható képet csinálni róluk.
Innen Mangatainokába indultunk, nevezetesen a Tui Sörgyárba, ahol kitanulmányoztuk a sörfőzde történetét.
Az út Manawatun keresztül folytatódik a Tongariro Nemzeti Park felé. Átkelünk az ország egyetlen hivatalos sivatagján, a Rangipo sivatagon. Néhányszor meg is álltunk, hogy ne csak az ablakon keresztül gyártott fotókat tudjuk otthon mutogatni.
Taupo már régi ismerősként üdvözölt minket, és mi is őt. Ráadásul az Urban Retreatben is ugyanazt a szobát kaptuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése