... egyre közelebb kerülünk a Déli-sarkhoz.
Vagyis folytatjuk az utunkat dél felé. Az első állomás HOKITIKA (imádtam Greg hangsúlyát és kiejtését). Hokitika a pounamu, vagyis a zöld kő, a jade megmunkálásának egyik központja. Egymást érik az üzletek és a műhelyek, ahová be is leshet a látogató. Varázslatos ékszereket készítenek.
A következő pihenőhely a Mahinapua tó. Csak egy kis láblógatás és fényképezkedés a stégen. Meg persze az elgémberedett végtagok kinyújtóztatása.
A napi úti cél elérése előtt az utolsó állomás Ross, egy valódi aranyásó város. 10 dollárért még aranyat is lehetett mosni, ráadásul garantálták, hogy találsz is aranyat. Legalábbis apró aranylapocskákat. Olasz barátnőnk, Ana az üvegcsét elnézve, megállapította, hogy egy kicsit átverve érzi magát :)
A nap igazi kalandja azonban még hátra volt. És a lehető legfurcsább nevű helyen várt ránk: Franz Josef. Igen, nem tévedés. Így hívják a gleccsert és a falut is. Először természetesen meg kellett néznünk a gleccsert, amit a nap folyamán testközelből is alkalmunk volt megismerni.
Elfoglaltuk a szállásunkat a Chateau Franz Hostelben, ahol kényelmes, fürdőszobás, ágymelegítős szobát kaptunk.
A kiwi rezervátumot csak kívülről lestük meg, a belépődíjat túl borsosnak találtuk. Meg hát más dolgunk volt. Franz Josef várt minket.
Bevallom, hogy amikor ki kellett töltetünk egy nyilatkozatot, hogy csak saját felelősségünkre veszünk részt a túrán, és vállaljuk a különféle veszélyeket, egy kicsit aggódtam. De csak amíg meg nem érkeztünk a túra kiindulópontjához. Újabb "bush walk", imádtam :)
Ennyi jég után az ember lánya nem is találhatna jobb helyet a megfáradt izmok pihentetéséhez a forró vizes medencénél. Glacier Hot Pools, Franz Josef, én így szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése