Milford Sound

Ma egy éve...

... beleszerettem a Milford Soundba. De ne szaladjunk ennyire előre.


Korán reggel indultunk Queenstownból, és a Wakatipu tó mentén olyan közúti akadályba botlottunk, amiről eddig azt hittem, hogy csak a filmekben fordul elő.
 

 Birkák mindenhol, legalább két kilométer hosszan foglalták el az utat előttünk. A busz utasai a csodájára jártak a jelenségnek. Mi azért kicsit sajnáltuk a barikat, ahogy megpróbáltak a busz elől felkaptatni a domboldalon.

Te Anauban egy gyors reggeli erejéig (mmm, meat pie) megálltunk a Te Anau tó partján. (Kreatív névadók ezek a kiwik :)) Még egy kis játszótér-felderítésre is volt időnk.

 Te Anau egyébként a Fiordland Nemzeti Park kapuja. Innen indul a Milford Road, ami mérsékelt övi dzsungelen keresztül vezet egészen a Milford Soundig. Mielőtt átbuszoztunk volna a Homer alagúton (az életben nem féltem még így alagútban, pedig alapvetően nem szoktam, de ez valahogy olyan szűk volt, és olyan keskeny, és olyan alacsony, és olyan magas hegyek tornyosultak fölötte, hogy örültem, amikor  végre kiértünk...), megálltunk egy újabb Tükörtónál. Ez nem annyira látványos, mint a Matheson tó, de azért szorgalmasan fényképeztük, mintha kötelező lenne.

 És hát a hegyek... Az első képen a hosszú fehér felhő alatt, na, az egy gleccser.

 A kikötőben becsekkoltunk a hajóra, ami körbevisz minket a Milford Soundon. Őfelsége a Milford Monarch.

Ilyen lenyűgöző látványban ritkán van része az ember lányának. Fjordok, fókák, óceánjárók, vízesések. Kell ennél több?

Állítólag a Doubtful Sound, ami kevésbé felkapott, mint a Milford, sokkal, de sokkal szebb. És hatalmas élmény kint éjszakázni a teljes, tökéletes csendben. Kipróbálnám... Meg a Milford Tracket is. Szponzorok jelentkezését kommentben várom :)

 (Csak csendben jegyzem meg, hogy másodjára írtam meg ezt a posztot. Az elsőt Murphy és a technika kisördöge eltüntette. Talán úgy gondolták, hogy tudok jobbat is. Pedig elég jó volt az a bejegyzés is... :p)