... belevetettük magunkat az Abel Tasman Nemzeti Park vadonjába.
Nelsonból külön busz vitt ki minket Marahauba, az Abel Tasman Kayaks bázisára, ahol megismerkedtünk a túravezetőnkkel, Carlosszal, akiről kiderült, hogy igazi kalóz! Arról is meggyőződtünk, hogy a zord külső egy igazán közvetlen, kedves és érdeklődő fickót takar.
Az egész napos kirándulás két részből állt, délelőtt egy négyórás tengeri kajakozás, délután pedig, egy könnyű ebéd után egy tizenkét kilométeres könnyű séta várt ránk.
Carlos néha kifejezetten nehéz terepre is elvitt minket, és menet közben szórakoztatott minket a nemzeti parkkal kapcsolatos történetekkel. És nem hitte el nekünk, hogy először ülünk egy hajóban (én ráadásul életemben először kajakoztam!) Felvilágosítottuk hát, hogy kajak-világnagyhatalom vagyunk :)
Félúton megálltunk sütizni és teázni/kávézni, aztán a végállomáson átadtuk a kajakokat a gyalog érkező turnusnak.
Ana, az olasz lány ekkorra már régi ismerősnek számított, hiszen az első naptól kezdve útitársunk volt a buszon. Nagyon megörült neki, amikor megtudta, hogy mi is egy nappal tovább maradunk Nelsonban, és hogy az egész napos kajakos kirándulásra is befizettünk. Nem volt kérdés, hogy a kajakozás után együtt sétálunk vissza a bázisra. Sütött a nap, meleg volt, legalább 25 fok, és volt négy óránk, hogy megtegyük a 12 km-es távot. Akárhogy is, de mindenképpen fürödni akartunk. Szóval, kicsit feljebb vettük a tempót. Na, erről a napról posztoltam képet egy évvel ezelőtt :)
Mondanom sem kell, kidöglöttünk a nap végére. Még elindultunk, hogy megnézzük Nelsonban Új-Zéland középpontját, de csak a parkig jutottunk, ahonnan egy ösvény indult a hegytetőre. Na, arra már nem volt energiánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése