Bay of Islands

Ma egy éve...

... delfinek!


Új-zélandi utazásunk vészesen közeledett a vége felé. Nagy vonalakban gondolkodva az országnak már csak egy részén nem jártunk: északon. Ez a kisebb kör a végére maradt, és, legmélyebb sajnálatunkra, nem is fért bele minden, amit szerettünk volna. Annyi baj legyen, kell valami legközelebbre is :)

Reggel visszatértünk a tett helyszínére: a Magic Bus irodához. Amikor Mattel összefutottunk, a következő párbeszéd hangzott el:
M: Már megint ti?
Én: Nem szabadulsz meg tőlünk :)

Azon meg csak röhögött, amikor közöltem vele, hogy valamit a buszon hagytam.
M: Igen, tudom, találtam valami zacskóban egy bikinit.
Na, az nem én voltam. Az én pulóveremet még csak meg sem találta. De szerencsére én tudtam, hol keressem. Ott is volt.

Az utolsó Magic Bus sofőrünk Amanda volt. Kedves és segítőkész, és aznap kapta meg a hivatásos jogsiját, amikor mi Rotoruába indultunk. Ehhez képest igazán profin csinálta.

Úton a Bay of Islands felé megálltunk vízesést nézni Whangareiben.

Paihiában azonnal a lényegre tértünk, vagyis: le a buszról, fel a hajóra. Annyi időnk volt, hogy magunkra húzzuk a fürdőruhánkat. Aztán irány a nyílt víz és a delfinek!

Ami a delfinúszást illeti... ez nem olyan, mint az édi-bédi, uszonyba kapaszkodós együtt pancsizós, palackorra puszit nyomós, tévében látott delfinekkel úszás.
Mivel, napsütés ide vagy oda, nagyon hideg volt, és rohadtul fújt a szél is, és még élénken élt az emlékezetemben a déli szigeten átizzadott éjszaka, inkább nem kockáztattam.
A hajó legénységét alkotó két nő már az elején elmondta, hogy vagy látunk delfineket, vagy nem, vagy beengednek minket a vízbe, vagy nem. És még akkor sem lehet a delfinekhez érni, mivel ezek vadon élő delfinek, és mindenféle érintést szexuális felhívásként értelmeznek...
Vagyis ez az úgynevezett delfinekkel úszás úgy nézett ki, hogy mindenki levetkőzött fürdőruhára, kiült a hajó végébe, felvette a talpat, a pipát és a szemüveget, és dideregve várta, hogy a csajok engedélyt adjanak a vízbe ugrásra. Igen ám, de közben a delfinek eltűntek szem elől. Szóval vissza az egész. Ja, és természetesen meg van szabva, hogy egyszerre hány ember lehet a vízben, és mennyi ideig. Mivel a vízen töltött idő is véges, a végén igencsak lóhalálában sikerült megejteni ezt a műveletet. Ismét fürdőruhára levetkőz, talpat, pipát, szemüveget felvesz, kiül a hajó végébe, didereg, aztán be a vízbe. Tizenvalahány ember úszkál, forog és bámészkodik a vízben. Sokan észre sem veszik, hogy alattuk éppen elúszott egy delfin. Aztán pár perc, és már vezényelik is vissza őket a hajóra. De legalább elmondhatják, hogy delfinekkel úsztak. Aha. Persze. Óriási.

Paihia egyébként gyönyörű hely, kicsit sajnálom, hogy nem tudtunk több időt tölteni a környéken. Még Waitangiba sem jutottunk el. De azért végigjártuk a városka part menti főutcáját, és valami isteni seafood chowdert ettem az egyik kis vendéglőben. A gondolattól is összefut a nyál a számban.

A szállásunk is baromi jó helyen volt, már szinte az erdőben. Tökéletes hely kikapcsolódásra. Pickled Parrot. Csak ajánlani tudom :)