A nagybátyámnál nagyobb rajongót egyszerűen nem ismerek. Az ő hatására olvastam el a könyvet (könyveket). Évekkel ezelőtt majdnem eljött a Wetához dolgozni. Amikor megtudta, hogy Új-Zélandra jövök… Erről inkább nem is akarok mesélni :)
Szóval tőle kaptam a feladatot. Néhány nappal indulás előtt egy levelet nyomott a kezembe. Richard Taylornak címezve. Ha valaki nem tudná, ő az AGY a Weta mögött. (A Weta egy Új-Zélandon őshonos rovarfajta. És nem mellesleg A gyűrűk ura mindenféle háttérmunkálatait végző cég. Basszus, aki nem tudja, a) szégyellje magát, b) nézzen utána! Esetleg mindkettő.) Mivel a Weta Cave egyébként is szerepelt az útitervben, nem volt kérdés, hogy megpróbálom kézbesíteni.
Február 7-én szakadó esőben értünk Wellingtonba. A szállásunk, egy hostellé alakított art deco szálloda, a legjobb helyen, közvetlenül a vasútállomás, a buszpályaudvar és a kompkikötő mellett volt. A recepción kiderítettem, hogyan jutunk el legegyszerűbben a Weta bemutatótermébe. Tudtam, hogy nem a szomszédban van, jó félórát buszoztunk, mire odaértünk. Kicsit féltem, hogy keresni kell majd, de könnyen megtaláltuk. A Weta Cave maga a mennyország: makettek, fegyverek, életnagyságú figurák, ékszerek, Gollam, Lurtz, Boromir, Szauron, egy ork a plafonon. Elképesztő!
A pult mögött pedig, wetás pólóban, egy TÖRP. Esküszöm! A fickó nálam alacsonyabb volt, hosszú, fehér, sokágú szakállal. A levéllel a kezemben odamegyek hozzá, és közlöm vele, hogy van egy küldetésem. Baromi segítőkész (mint szinte mindenki, akivel eddig dolgunk volt), még meg is ígéri, hogy gondoskodni fog róla, hogy a levél biztosan eljut a címzetthez. Akit egyébként agyondicsér. Fantasztikus élmény vele dolgozni. Baromi tehetséges fickó. Meg ilyenek. És látszik rajta, hogy tényleg komolyan gondolja. Elképesztő, mondja, hogy ez a könyv és ez a film a világ minden tájáról idehozza az embereket. Egy izlandi pár A gyűrűk ura miatt jött ide összeházasodni. Nem semmi.
Egyébként törp barátunk állta a szavát. A küldetésem sikerrel járt. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy két nap múlva kaptam egy sms-t a nagybátyámtól. E-mailt kapott Richard Taylortól :) (Sajnos nem tudom, miről folyt a levelezés. Csak akkor meséli el, ha hazamegyek…)
(Most már kicsit bánom, hogy nem dokumentáltam jobban ezt a küldetést. Úgy sokkal érdekesebb lenne. Sorry, ezek a képsorok csak a fejemben léteznek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése