Lenyűgözőnek tartom, hogy ez az ország mennyire büszke az őslakosok kultúrájára, a hagyományaikra. Persze, tudom, ez nem volt mindig így. Hatalmas erőfeszítésükbe került, hogy alkalmazkodni tudjanak és túléljenek.
A kultúrával itt, Új-Zélandon, először az Auckland Múzeumban találkoztunk. Csodálatos fafaragások, ékszerek, eszközök, épületek nyújtanak bepillantást a múltjukba. A múzeumban egy teljes közösségi házat (wharenui) is felépítettek, ahová – hogy megadjuk nekik és az ősöknek a kellő tiszteletet – cipőben nem illik belépni. Mi tárlatvezetés nélkül bóklásztunk a múzeumban, de itt megüti a fülemet a maori népviseletbe öltözött lány néhány szava: „azok, akik potyautassal vagy stoppossal a vállukon érkeznek ide, itt nyugodtan le tudják azt tenni.” Ahogy körbenézek a faragott arcokon, végigfut rajtam a hideg. Először, másodszor, harmadszor. Hihetetlen erőt sugároz ez a hely. Úgy érzem, tényleg sikerült megszabadulni a potyautasoktól.
A tárgyak után Rotorua mellett, a maorik lakta Tamaki faluban végre emberekkel is találkozunk. Rotoruában kifejezetten ide tartó buszok szednek össze minket –a buszsofőrök is maorik. Elmesélik, hogy a maorik hatalmas kenukon, wakákon érkeztek meg Új-Zélandra. A mi buszunk is átalakul wakává, még törzsfőnököt is választunk. Az ő feladata lesz képviselni a törzset a tradicionális üdvözlés során. A falu bejárata előtt három harcos fogad minket, kántálnak, énekelnek, fitogtatják az erejüket és próbálnak minél félelmetesebbnek tűni – ehhez kidüllesztik a szemüket és ránk öltik a nyelvüket. Egyiküknek ez a része kifejezetten jól ment :)
Végül, miután meggyőződtek békés szándékunkról, a törzsfőnökök a hongival üdvözlik egymást – kezet fognak, a másik kezükkel megfogják egymás vállát és kétszer összeérintik a homlokukat. Ezután már beengednek minket a falujukba. Rögtön az elején bele is szaladunk egy haka-oktatásba. Igaz, hogy ez nem a rögbi válogatott, az All Blacks hakája, de van olyan hatásos. Videó sajnos nem készült, de szívesen megmutatom, mit tanultam (habár a szöveget nem tudom hozzá :)).
A hagyományos hangi vacsora előtt – gödörben forró köveken sütött húsok és zöldségek – ízelítőt kapunk a maori zenéből, énekekből, táncokból és mitológiából. Életre szóló élmény. Még akkor is, ha a harcosok a műsor után lemossák az arcukról a törzsi tetoválásokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése