Szerintem hatalmas szerencse, hogy rátaláltunk a Magic Busra (magicbus.co.nz). Igen, van még néhány hasonló cég Új-Zélandon. De egy óriási élménnyel szegényebbek lettünk volna a varázsbusz nélkül. Az élménynek neve is van: Matt. Egy igazi őrült. De a szó pozitív értelmében. Soha, egy percig sem kételkedtünk abban, hogy biztonságban vagyunk-e, amíg ő vezeti a buszt. Itt ugyanis a sofőrök a mindenesek: idegenvezetők, programszervezők, animátorok. Ki se néztük volna belőle, hogy ennyire segítőkész és odafigyel a részletekre. (Amikor az előző sorok születtek, még nem találkoztunk más Magic Bus sofőrrel, az első napjainkat ő kísérte végig. Azóta csak nőtt a szemünkben. Miss you, Matt…)
A tájszólása (vagy mi) egyébként elképesztő. Még most is a fülemben cseng a szavajárása: „C’mon guys don’t be shy.” Az a kiejtés hozzá! Az utánozhatatlan.Nem tudtunk olyat kérdezni tőle, amire ne lett volna válasza, megoldása. Még azokhoz a hostelekhez is házhoz jött, amik eredetileg nem partnerei Magicéknek. És mindig volt hozzánk egy-két kedves szava. Nagyon remélem, hogy Wellingtonból visszafelé is lesz hozzá szerencsénk. Mókás lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése